„Most bocsátod el, Uram, szolgádat beszéded szerint békességgel, mert meglátták szemeim üdvösségedet, (Lk 2,29-30)

Úr Jézus! Saját erőből nem tudok megbékélni. Rád kell tekintenem és akkor van erőm mindenre. Köszönöm, hogy szólt az ige ma is és lehetőségem volt hallgatni, Rád figyelni. Semmi sem véletlen és Te úgy döntöttél, hogy igeközelben lehetek. Nélküled valamiféle álcákat kellene magamra vennem, hogy takarni tudjam szégyenemet, hibáimat, sebeimet. Például a tegnap is bántó és sértő voltam. De Te úgy döntöttél, hogy elvégzed bennem munkádat. Igéddel gyógyítasz, építesz. Szeretetedet felém és az én kiválasztottságomat is bizonyítottad azzal, hogy Te testté lettél, közöttünk laktál, és látták a Te dicsőségedet. Köszönöm, hogy békesség van bennem. Ámen