Amikor pedig már nem volt messze a háztól, a százados eléje küldte barátait, és ezt üzente neki: „Uram, ne fáradj, mert nem vagyok méltó arra, hogy a hajlékomba jöjj. De magamat sem tartottam méltónak arra, hogy elmenjek hozzád, hanem csak szólj, és meggyógyul a szolgám. (Lk 7,6b-7)

Boldog az az ember, akinek te vagy ereje, aki a te utaidra gondol. (Zsolt 84,6)




Mennyei Édesatyám! Te vagy az én erőm és Te erős vagy. Nem is összehasonlítható a Te erőd máséval, mert a Tiéd végtelen. Krisztusban mégis korlátoztad magad és emberi testet öltöttél, a maga jellemzőivel együtt. A százados viszont felismert Téged és nem a külsőségekre hagyatkozott, hanem a Te hatalmadban hitt. Hiszem, hogy Te munkálkodsz bennem is Szentlélek. Tudom, hogy csak egy szavadba kerül a gyógyulás, épülés, gyarapodás. Tudom, hogy mindennek oka és jelentősége van. Bízom abban, hogy a Te akaratod tökéletes és én hálás vagyok, mert megmutatsz belőle részeket. Hiszem, hogy Te szólsz és lesz. Ámen