Egy köztiszteletben álló polgár és az ő társasága valóban megpróbál erkölcsös életet élni. Még az is előfordulhat, hogy nagyjából sikerül is nekik tisztességes életet élni. Most eltekintek attól, hogy sok hír arról számol be, hogy csak a felszínen mutatkoznak a tisztesség jelei. A magát erkölcsösnek valló és gyakorló társaság lenézi azokat, akik gyakrabban buknak el erkölcsi téren. Ez velem is így elő szokott fordulni. Aztán van az is, hogy egy ilyen társaságban nem is merjük bevallani gyengeségeinket, és ez a folyamatos makulátlanságot mutató álca fárasztó, személyiségromboló, szeretetlen, barátságtalan.
Egy keresztyén környezetben is ilyen előfordulhat.
Törekednünk kell a jóra, nemesre, de sosem felejthetjük el, hogy mi is a világból jöttünk és tele van az új életünk is botladozással, így nem követelőzhetünk a barátunkkal szemben sem, főleg akkor nem, ha még meg sem tért. Azonban bátoríthatjuk, segíthetjük és útbaigazítjuk egymást.