Erre Péter beszélni kezdett, és ezt mondta: "Nem személyválogató az Isten, hanem minden nép között kedves előtte, aki féli őt, és igazságot cselekszik." (ApCsel 10,34-35)

Vannak korrekt barátaim, akik egy az egyben kijelentik:
Engem nem érdekel az Isten, mert nem létezik.
Van, hogy a barátom kedvébe szeretnék járni és én is úgy teszek az ő jelenlétében, mintha Isten nem létezne. Például nem mondok asztali áldást. Toleráns próbálok lenni, hiszen Isten sem személyválogató. Vajon valóban így várja el tőlem Isten, hogy ne legyek személyválogató?

Uram! Sok jót elmulasztottam, méltó vagyok ítéletedre. Te mégis kegyelmezel és szeretném jól tenni a dolgaimat. Ámen