Maga pedig a mi Urunk Jézus Krisztus és az Isten, a mi Atyánk, aki szeretett minket, és kegyelméből örök vigasztalással és jó reménységgel ajándékozott meg, vigasztalja meg a ti szíveteket, és erősítsen meg titeket minden jó cselekedetben és beszédben. (2Thessz 2,16-17)

Ez az év vége. Itthon vagyunk.
Hála az Istennek, hogy Ő megtartott és együtt vagyunk szeretetben!

Az Úr erősít meg minket és habár sokszor kevesek vagyunk egy-egy feladat elvégzésében, mégis sikerül az, amit teljes bizalommal hagyunk, hogy Ő formáljon ki, de az is az Ő akarata szerint alakult, amit kudarcosan éltünk meg.

Dé-nek van jogsija, van teraszajtónk, láttuk ahogy Huni nagy tervei is alakulnak; lassan kész a templomtető; egyre jobban megy az angol, totálkáros lett a Marea és helyette van a régi jó kis Astránk, aminek nagy részét sikerült rozsdamentessé tenni; voltak enyhébb és súlyosabb betegségek és van gyógyulás is, voltak nagycsaládos alkalmak, voltak nagyszerű találkozások, volt Hédi megtérése, voltak marosvásárhelyi utak, voltak finom falatok, voltak finom borok is, voltak veszekedések és kibékülések, volt sírás, fájdalom és öröm is; volt politika és antipolitika; Zsófi ismerkedhetett a hegedűvel, Gergő egyre vagányabb srác, aki nagyon szereti a családját és a barátait is, Lilla pedig egyszerűen mindent kipróbál és olyan cserfes, hogy még ilyent nem láttam; sok igét megtanulhattunk és a legutolsó ige, amit már többször elismételtünk: Az ige testté lett, közöttünk lakott, és láttuk az Ő dicsőségét.

Igen, Ő közöttünk jár ma is, csak most Szentlelke által és mi látjuk az Ő nyilvánvaló dicsőségét.

Drága Istenünk! Az a lelkület, amely bennünk is van, felismerjük, hogy Tőled van. Dicsőség Néked ezért örökkön örökké. Ámen