A mai napon is, mint több másik vasárnap istentiszteletre mentünk. Ez egy megszokott és biztonságot nyújtó cselekedet is lehet. Számomra megújulást nyújtó, Istennel találkozó és kapcsolat fenntartó dolog.
Kapcsolatot tartok Istennel és emberrel. azokkal az emberekkel, akikkel egy gyülekezetbe járok. Egymás testvérei, tanúságtevői vagyunk. És részesülünk egy nagyon kicsit, vagy nagyot egymás életéből.
Ma volt Vince keresztelője. Egy család negyedik gyermeke.
Nekem, vagyis nekünk csak három van. Ma elgondolkodtam lesz e vajon még, mit tartogat még Isten nekem, nekünk? A válaszom rá, hogy nem tudom. Emberi síkon az agyam és a szívem érvel, de a végén úgyis Isten szava dönt.
Végül is láttuk Vince keresztelőjét, gyülekezetként a tanúi voltunk, és az énekkari szolgálattal boldogabb mosolyt csaltunk az édesanyja és családja arcára. Ezt éltem, éltük ma át, egyenként és sokan.
Hálás vagyok Istenem a kicsi és nagy közösségért, mely áldásos és kegyelmed szerint szaporodik!