Én vagyok az Úr, nincs más! Én alkottam a világosságot, én teremtettem a sötétséget, én szerzek békességet, én teremtek bajt, én, az ÚR, cselekszem mindezt. (Ézs 45,6-7)

Az élet minden területén és mindig ki kell kérni Isten tanácsát? Van-e úgy, hogy nem az Úr akaratát keresve hozok döntést és cselekszem? A hétköznapokban szól-e az ige, hogyha igyekszem Rá figyelni?

Teszem a dolgomat és ha vigyázok, mint a porcelánboltban, nem tudok haladni. Pedig én sokszor vagyok ilyen.
Valamikor régen olvastam, hogy egy egyszerű ember is naponta többszáz döntést hoz. Emberi értelemben jó és rossz döntést lehet hozni.
Isten szemszögéből nézve viszont minden az Ő akarata szerint történik.

Kőműves munkát fognak nálunk végezni és egy erkélyajtót építünk be. Ezt meg kell előzze a rombolás, mert lyukat kell ütni a falon. Ha vigyáznék minden téglára, mint a porcelánra, vajon mikor végeznénk?