Az Úr az én osztályrészem - mondom magamban -, ezért benne bízom. (JSir 3,24)

A munkám inkább a háttér munkáról szól. Akkor végzem jól, hogyha nem is kerül előtérbe a tevékenységem, csak az eredmény a lényeg, amelyet hatékonyabb előrehaladás érdekében hasznosíthatnak mások. Tartozom azzal, hogy ezt a tevékenységemet a munkáltatóm érdekében végezzem, hiszen ő adja a fizetésemet. Fizetésért dolgozom és azért, mert saját érdekem, hogy kifizethessem a számláimat, enni kaphassanak a gyerekeim és még ezen felül is legyen, amire szükségünk van. A fizetésemet és az esetleges jutalmat a ledolgozott munka után kapom.

A szolgaság mást jelent. Azért szolga, mert többet és előre kapott valamit, amit nem tud ledolgozni, ellentételezni. Egy szolga nem dugja földbe a fejét és nem cselekszik gondolkodás nélkül. Inkább nagyonis végiggondolja azt, hogyan tud jó szolgálatot teljesíteni. Tisztában van azzal, hogy ki az Ura és kinek tartozik hűséggel és jó szolgálattal. Nem esik kétségbe a helyzete miatt. Az Úrnak a tisztelettel tartozom, és azzal, hogy Ő legyen az első helyen, hiszen Neki köszönhetem a lelki életemet és a szívemet. Benne megbízom és legjobb tudásom szerint cselekszem azt, amire kér. Egy szolga, így én sem jutalmat várok. Tőle már megkaptam a fizetséget és Ő már előre többet adott, mint amennyit egész életem szolgálatáért érdemlek. Azért vagyok szívesen és örömmel az Ő szolgája, mert Ő ezt nem hánytorgatja fel nekem, hanem inkább arról van szó, hogy mindig velem van és nem hagy el sem örömömben és bajomban sem.