Az emberek igaz uralkodója, az istenfélő uralkodó olyan, mint a felkelő nap reggeli fénye. (2Sám 23,3-4)

Megszokásból én is hajlamos vagyok, hogy minden vezető politikusunkat gerinctelennek tartsam. Gyakran azt látjuk, hogy minden vezetőnk a maga hasznára törekszik és meg is ideologizálja, hogy ezzel másoknak is segít.

Előfordult már velem is, hogy az én érdekeimet kerestem és eközben azzal áltattam magam, hogy egyúttal másoknak is segítek. Nem gondolnám, hogy ilyen esetben úgy fénylenék, mint a felkelő nap reggeli fénye.

Akkor mit tegyek? Legyek olyan, aki csak a másik ember érdekeit veszi figyelembe és helyezzem a másik érdekeit a magam elé? Ugye sántít ez a dolog is. Ez olyan álszent dolognak tűnik, mondaná Dé is. Ez a fajta humanista viselkedés nem vezet, illetve vezetne semmire. Akkor mi a megoldás?

Van, amikor már rutinból is a rosszat választom. Isten törvényét betartva tudnék a felkelő nap reggeli fénye lenni. Ezt viszont a magam erejéből képtelen vagyok megtenni. Magasabbra kell tenni a mércét. Meg kell tisztítanom magamat a megszokott sémáktól és Jézusnak hagyok helyet, hogy Ő cselekedjen bennem és így rajtam keresztül másokon is Ő segítsen.

Ez nem hangzik túl gyakorlatiasnak? Először is be kell látni, hogy Isten nem miattam Van. Ő nem az én eszközöm, hanem pont fordítva van. Minden az Istenért teremtetett és akkor vagyok a helyemen, hogyha az Ő szándéka szerint végzem a dolgomat. Meg kell térni Hozzá. Tudni kell, hogy nélküle csak összezavarsz mindent. Nélküle semmit sem tudsz jól tenni. Miután megbántad, hogy Nélküle próbáltál boldogulni, már tudni fogod azt is, mit jelent Jézust behívni az életbe.

Légy a felkelő nap reggeli fénye!