Legyen meg a te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is. (Mt 6,10)

A hétvégén voltunk játszóházban. Nagyon jót játszottunk. A felnőtteket is elbírta a csúszda. Olyan gyorsan telt az idő, hogy nem is vettük észre. Aztán szóltam Zsófinak és Gergőnek, hogy lassan indulnunk kell. Gergő jött is, de Zsófinak nem akarózott jönni. Zsófi kérte, hogy csak még egyet csússzon. Mondtam neki, hogy rendben, még egyet csúszhat és addig Gergőt felöltöztetem, de aztán jöjjön, mert lejárt az időnk. Vártam, de Zsófi mégsem jött vissza. Aztán elkezdtem keresni őt és a sok gyerek közül kiszúrtam őt, ahogy minket néz Gergővel és várja, hogy mit csinálok. Rászóltam, hogy azonnal jöjjön. Jött is aztán sietve.

Talán így érzünk mi belül. Szeretnénk, hogy úgy legyen, ahogy mi akarjuk, de a lelkünk mélyén tudjuk, hogy az Atyánk akarata szerint kell cselekednünk. Abban vagyok biztos, hogy Ő tudja, hogy mi a jó nekem. Hiszen Ő teremtett engem, ezért figyelek Rá és megkérdezem Tőle, hogy mi legyen?