A lakás lassan teljesen átalakul bababaráttá, a gyerekszobában áll a kiságy, Gergő megtanulta, hogy nem mászhat bele és nem játék tároló.
A nappali is átesett a festésen, szép fehér lett és tiszta, köszönhetően Nagyinak, Károlynak és Klári néninek. Nekünk már csak nagyon kevés tenni való akadt.
Ma bekerült a helyére a járóka, amely a lenti lakosztálya lesz a kisasszonynak.
A pocakban és környékén minden rendben, már csak várni kell türelemmel, amelyben nem vagyok túl jó. Nem szeretek várni, és nehéz számolni a napokat. Fizikálisan már nem vagyok a magam ura, elég nehezen gurulok A-ból, B-be.
A teendők listájában most a csomagolás áll, össze kell pakolni a kórházi cuccot. Remélem így a harmadik gyerekre már rutinosan fog sikerülni, nem fogok itthon hagyni semmit, és sikerül mindent úgy összekészíteni itthon is, hogy ha kell behozni valamit az Szabolcsnak kéznél legyen.
Szívesen fognám a kezeim közé a család legifjabb tagját, de tudom, hogy még bent van a legjobb helyen, mert a tüdeje és idegrendszere még érik.
Tehát várok és igyekszem felkészülni az őskáoszra, ami a kórház után jön.