Bennünket is elért a ruha mizéria, már tart egy ideje, de eddig sikerült csellel, és fondorlattal kikerülni a reggeli összetűzéseket. Télen ugyanis előnyben részesült a radiátoron melegedő ruha a többivel szemben.
Most nyáron már nehezebb a helyzet.
Zsófi teljesen önállóan öltözik fel és választja ki a a ruháit. Általában mindig megtalálja a harmóniát és a megfelelő vastagságot is.
Ma reggel nem így történt.
A barna virágmintás blúzhoz egy vastag bársonynadrágot választott, és igen nehezen állt arrébb az elképeléstől. Próbált utána szoknyát több félét, én elejétől fogva egy rövidnadrágot javasoltam. Végül nagy kínlódás és fenyegetőzés árán felvette a rövidnadrágot és egy idő után bele is nyugodott a dologba, főleg amikor elmondtam, hogy emlékezzen csak nekem is van rövidnadrágom.
Persze a fél óra alatt amíg a vihar elült, volt sírás, hisztizés, kiabálás. Miután mindketten megittuk a reggeli kakaónkat, azaz rendbe tettük a "cukorszintünket", megbeszéltük a dolgot higgadtan. Bocsánatot kértem tőle, amiért nem sikerült másképp a reggel.
Arról is beszéltünk, hogy az emberek nem a ruhától lesznek szépek. Remélem legköelebb mindketten bölcsebbek leszünk.