Semmiféle bomlasztó beszéd ne jöjjön ki a szátokon, hanem csak akkor szóljatok, ha az jó a szükséges építésre, hogy áldást hozzon azokra, akik hallják. (Ef 4,29)

A tegnap este én altattam Zsófit és Gergőt. Elolvastam nekik 3 kisebb mesét, Noé bárkáját, Icinke picinkét és a Csiribirit. Nagyon tetszett nekik. Gergő a szójátékoknál hangosan nevetett. Zsófi pedig eközben lapozgatta azokat a könyveit, amelyeket mindig a párnája alatt tart. Miután végeztem a mesékkel, szóltam Zsófinak, hogy kapcsolja le most már a lámpáját ő is. Zsófi erre azt mondta, hogy mindjárt. Kértem őt, hogy most tegye meg, mert már késő van. A válasz az volt, hogy csak még 2 perc. Mondtam neki, hogy én most szeretném, ha lekapcsolná és vártam ezek után az eseményeket és arra gondoltam, hogy nagyon nem szeretném felvinni a hangomat. De nem is kellett már nyomatékosítanom, kiabálnom és rászólnom, mert Zsófi lekapcsolta a lámpáját. Nagyon örültem neki.