Végre sikerült megfelelő jelszóval belépni ide, így már senki nem mentődik meg az általam írt soroktól.
Szabolcs már napok óta mondja azaz, kérdezi, hogy miért nem írok, hát most tessék.

A fészekrakás jól halad, haladhatna gyorsabban és jobban is, de mentségemre legyen szólva két gyermek egy nagy has és a jó idő. Már nem akkora szenvedés eltölteni az ovi utáni időt apa hazatéréséig.

A mai program még ruha pakolás lesz, de abból már nem lehet kihagyni Zsófit, aki eldönti mi lesz az amit fel fog venni és mi az ami biztosan nem.
Bár már Gergő is aktívan megválogatja a ruhadarabokat, van amit nem hajlandó felvenni, de ő még a komfortra utazik nem a külalakra.
Jövő héten cipővásárra készülök Zsófival, anya-lánya nap lesz. Éljenek a csillogós lila cipők!

Azt hiszem ebbe a blog dologba még bele kell jönnöm...