Abban nyilvánul meg Isten hozzánk való szeretete, hogy egyszülött Fiát küldte el Isten a világba, hogy éljünk õáltala. (1Jn 4,9)

Az Úr ezt mondta Mózesnek: Orcámat azonban nem láthatod, mert nem láthat engem ember úgy, hogy életben maradjon. (2Móz 33,20)

Ezért kerülõ útra vezette Isten a népet a Vörös-tenger pusztája felé. (2Móz 13,18a)

Negyven napig volt Jézus a pusztában, miközben kísértette a Sátán. Vadállatokkal volt együtt, és angyalok szolgáltak neki... Elment Galileába, és hirdette az Isten evangéliumát. (Mk 1,13-14)

Én formáltalak, az én szolgám vagy te, Izráel, nem feledkezem meg rólad! (Ézs 44,21b)

Az Isten nem vetette el az õ népét, amelyet eleve kiválasztott. (Róm 11,2a)