szerfölött álmélkodtak, és ezt mondták: „Mindent helyesen cselekedett: a süketeket is hallóvá teszi, a némákat is beszélővé.” (Mk 7,37)

Ha valamit nem hitből cselekszek, attól még lehet a társadalom számára építő. Előfordul, hogy jót teszek, miközben számító vagyok, de puszta udvariasságból, kedvességből is szoktam tenni a dolgaimat. Vagy van olyan is, hogy Jézus nevében gyógyítanak és mégsem számít hitbéli cselekedetnek.

Vajon Jézus kedvességből halt meg helyettem a keresztfán? Vagy azzal számolt, hogy a keresztfa után úgyis beül a jóba, az Atya jobbján?  Miért tett volna ilyent, hiszen Ő egyenlő volt Istennel korábban is? Rövid válasz: Azért tette, mert Isten szeretet.

De Jézus ezt mondta: „Valaki érintett engem, mert észrevettem, hogy erő áradt ki belőlem.” (Lk 8,46)

Jézus megérezte azt, hogy egy asszony meggyógyításánál erő hagyja el. Tehát Jézusnak is munkába került az, hogy gyógyítson. Erőfeszítést követelt Tőle a világ iránti szeretete.

Szeretettel tenni valamit, kemény munkával jár, amire egyedül nem is vagyok képes. Hiszen a szeretet, ami belőlünk jön, valójában nem is szeretet. Csakis a Lélek munkálja ki, hogy szeressem az ellenségeimet, de még azt is, hogy a saját feleségemet, vagy a gyerekeimet szeressem.
Ha csupán a tegnap esti önzésemre gondolok, máris nyilvánvaló és kézzel fogható a bizonyíték.

A Lélek gyümölcse tehát a szeretet, amely munkára késztet. Ez nem olyan munka, ami a sajátomat akarja gyarapítani, hanem ez az a munka, amit első sorban a másikért végzek.

Istenem! Hálát adok azért, hogy van szeretet bennem, van erőm és lehetőségem a munkára. Köszönöm, hogy a munkámnak pedig van gyümölcse is. Ámen

Benne van a bölcsesség és ismeret minden kincse elrejtve. (Kol 2,3)

Ki áll a középen? Krisztus, vagy "jómagam"?

Ki akar folyamatosan missziózni? Krisztus, vagy "jómagam"?

Ki akar még egy hétköznapi mondatból is igét faragni? Krisztus, vagy "jómagam"?

Uram! Köszönöm, hogy rámutatsz és nevén nevezed a bűneimet. Kérlek, ne vigyél kísértésbe! Kérlek, szabadíts! Ámen